Zobor-vidék a Nyitrához közeli Zobor hegy és környékén elterülő községek tömörülését képezi. Az egyik legészakibb magyarlakta vidék. A könyv e falvak történelmére, kultúrájára, művelődésére és hitéletére fordítja a figyelmet. Az őskortól lakott területként tartjuk számon. A középkor és az újkor folyamán a községek földesura néhány előkelő család volt, vagy néhány előkelő intézményes elöljáró. Egy ideig török fennhatóság alatt volt. 1918 után mindegyik község az újonnan létrejött Csehszlovák Köztársaság része lett, majd az első bécsi döntés után 1938-ban nagyrészt továbbra is ennek az államalakulatnak része maradtak. A 20. század első fele nem volt kíméletes a kisebbségek iránt - bezárták a magyar tannyelvű iskolákat, a nagyrészt magyar és zsidó birtokosok vagyonát elkobozták, a következő lépés a Benes-dektétumok kiadása volt, aminek következtében a magyaroknak fel kellett venni a szlovák nemzetiséget (úgyn. "reszlovakizálni"), egyébként el kellett volna hagyniuk az országot. A vidék néprajzi hagyatékának jelentőségét több gyűjtő felfedezte - Kodály Zoltán, Manga János, Ág Tibor és Jókai Mária is. Ezekről de egyéb eseményekről is találhat információt az olvasó e könyvben. Fontos, hogy ismerjük annak a helynek a történelmét ahol élünk, ahonnét származunk, hogy ebből táplálkozzunk a jövő értékeinek megformálásában.

Podzoborie je termín, ktorý sa používa pre obce nachádzajúce sa priamo pod vrchom Zobor, ale tiež obce vzdialenejšie od Zobora. Ide o jedno z najsevernejších území obývaných kontinuálne maďarskou menšinou. Kniha sa sústreďuje predovšetkým na ich dejiny, dejiny škôl a kostolov, na kultúrnu a osvetovú činnosť. Región má veľmi bohatú minulosť. Keďže väčšina obcí mala dobrú polohu – v blízkosti sa nachádzala rieka a v chotári obce bola úrodná pôda – boli obývané už od pravekých čias. V období stredoveku a novoveku boli obce majetkom zemepánov, ktorými boli rôzne významné rody – Forgáchovci, Hohenzollernovci, Ocskayovci a i., či vysokí hodnostári Uhorského kráľovstva – palatín, ostrihomský arcibiskup, nitriansky biskup a i. Všetky obce boli istý čas pod správou Turkov, neskôr sa regiónu dotkli protihabsburské povstania, predovšetkým povstanie Františka II. Rákócziho. Muži z obcí sa zúčastnili bojov 1. svetovej vojny. Po roku 1918 sa všetky obce stali súčasoťu Československa, po Viedenskej arbitráži v roku 1938 zostali zväčša jeho súčasťou. 2. svetová vojna zasiahla väčšinu obcí priamo – boli v nich ubytovaní nemeckí vojaci, obcami prechádzali sovietske jednotky. Prvá polovica 20. storočia menšinám nepriala – boli zatvorené školy s vyučovacím jazykom maďarským, odobraná pôda väčším vlastníkom pôdy, ktorými boli zväčša Maďari, a jedným z ďalších krokov malo byť ich vysídlenie z krajiny na základe Benešových dekrétov. Väčšinou sa tomu obyvatelia v obciach Podzoboria vyhli prijatím slovenskej národnosti, tzv. reslovakizáciou. Čitateľ sa dozvie z knihy o týchto, ale aj iných udalostiach. Spoznanie histórie kraja, kde žijeme, z ktorého pochádzame, by malo byť základným pilierom pri formovaní našej lepšej, krajšej budúcnosti.